Azt mondják, hogy egy másik embert feltétel nélkül szeretni ugyanaz, mint Istent szeretni. Ha belegondolunk, van értelme.
Mindannyian a Teremtőből származunk, így, ha szeretjük egymást, akkor szeretjük a Teremtőt is. De szeretni valakit és törődni vele nem egyenlő a feltétel nélküli szeretettel.
A feltétel nélküli szeretet azt jelenti, hogy megosztunk másokkal anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. Ez az önzetlen szerelem legtisztább formája. De ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A többi csak magyarázkodás”
Amikor időt fordítunk a másikra, vagy türelmet, figyelmet adunk, gyakran azt gondoljuk, hogy megérdemeltünk valamit cserébe azért, hogy ilyen „önzetlenek” vagyunk.
Előfordulhat, hogy elvárjuk, hogy valaki szívességet tegyen nekünk, vagy akár csak azt, hogy kifejezze az elismerését felénk. Még azt is gondolhatnánk, hogy áldásokat érdemeltünk a Teremtőtől – végül is „adunk”, nem azt kellene ez jelentenie, hogy a Teremtő megadja nekünk, amit akarunk? De ha azokra a dolgokra koncentrálunk, amelyeket fizikailag, érzelmileg vagy lelkileg megszerezhetünk az adakozásból, akkor ezek nem igazán önzetlenek, és ezért nem is igazán feltételtelenek.
A feltétel nélküli szeretet az adás legmagasabb szintje. De ennek a szintnek az elérése nem olyan, amit egyik napról a másikra képesek vagyunk megtenni – ez egy folyamat, amelyen mindannyian keresztül megyünk életünk során.
Van egy történet, amely szerint egy tanárt arra kértek, hogy magyarázza el a Kabbala minden bölcsességét, miközben fél lábon áll.
Felemelte a lábát, és így szólt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A többi csak szöveg.”
A történet erőteljes emlékeztető arra, hogy a Kabbala összes előírása, alapelve és tanítása valójában csak eszközök, amelyek segítenek elérni az egymás iránti feltétel nélküli szeretet szintjét.
Azért van szükségünk ezekre az eszközökre, mert nem könnyű elérni. De minél többet gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet, annál könnyebbé válik.
Íme 5 módszer a feltétel nélküli szeretet gyakorlására:
- Oszd meg azt a szándékodat, hogy kapcsolódni szeretnél a Teremtőhöz.
A szándékaink hihetetlenül fontosak. A feltétel nélküli szeretet és az önzetlenségből másokkal való megosztás közvetlenül a Teremtőhöz köt bennünket, mert Őt utánozzuk gondolataink és tetteink összehangolásával.
Ez az, ami feltárja a hatalmas Fényt, és valójában meggyógyítja a világot.
Ez legyen az egyetlen szándékunk – nem az, amit más emberektől vagy a Teremtőtől kaphatunk, hanem az, hogyan legyünk olyanok, mint a Teremtő, és hogyan hozzuk a Fényt a világba.
- Engedd el a ragaszkodást.
Teljesen természetes, hogy túlságosan kötődünk az életünk dolgaihoz. Néha ezek anyagi dolgok, például a pénzünk, az autóink, a házaink, de néha az elvárásaink, a büszkeségünk, a terveink. Tudjuk, hogy kötődünk ezekhez a dolgokhoz, mert hihetetlenül nehéz elengedni őket.
Amikor idegesek vagy csalódottak vagyunk, az azt jelzi, hogy túlságosan ragaszkodunk valamihez. Ragaszkodunk ahhoz, ahogyan azt gondoljuk, hogy a dolgoknak történniük kell.
Amikor ezt tesszük, azt mondjuk a Teremtőnek, hogy jobban tudjuk, minek kell történnie, mint Ő.
Minél inkább ragaszkodunk ezekhez a dolgokhoz, annál inkább elszakadunk a Teremtőtől, és annál inkább az önzés irányítja az életünket, és annál inkább távolodunk a valódi helyünktől.
- Csökkentsd az ego uralmát
Az egonk az, ami azt mondja nekünk, hogy megérdemlünk dolgokat.
Azt mondja: „Jó ember vagyok, ezért cserébe kiérdemeltem ezeket a dolgokat.”
Ez elvakít bennünket önmagunk azon részei előtt, amelyeken javítanunk kell. De van választásunk ebben a kérdésben!
Amikor tudatosságunkat a Teremtőhöz való kapcsolódásra állítjuk, és mélyre ásunk, hogy megtaláljuk azokat a területeket, amelyeken dolgoznunk kell, harcolhatunk az egonk ellen.
Minél inkább csökkentjük az egonkat, annál inkább el tudjuk végezni azt a munkát, amelyre lelkünknek szüksége van, hogy önzetlenebbé, adakozóbbá és szeretetteljesebbé váljunk.
- Vigyázz magadra, testre és lélekre.
Észrevetted már valaha, hogy amikor fáradt és stresszes vagy, sokkal nehezebb másokat ellátni, másokkal törődni?
De az is lehet, hogy úgy érzed, önző dolog időt szakítani önmagadra.
Nem önző azonban, ha azzal a szándékkal törődünk magunkkal, hogy helyre hozzuk magunkat, és többet tudjunk megosztani másokkal. Ha boldogok és egészségesek vagyunk, jobban fel vagyunk készülve arra, hogy gondoskodjunk másokról.
Ez azt jelenti, hogy nem lehetünk lusták önmagunkra.
Aktívan lépéseket kell tennünk, hogy vigyázzunk magunkra, és ne keressünk kifogásokat.
Könnyű úgy érezni, hogy nem vagyunk olyan helyzetben, hogy adhatsunk másoknak.
De ha ez a helyzet, fel kell tennünk magunknak a kérdést, mennyit teszünk azért, hogy kijussunk onnan, ahol most vagyunk, hogy majd adhassunk másoknak. / Pénzt, törődést, szeretetet, időt bármit amink van. /
- Szeresd magad a hibáid ellenére.
Aki önmagát nem tudja szeretni, az nem szerethet másokat.
Bár fontos, hogy mélyre ássunk, és megtaláljuk azokat a területeket, amelyeken dolgoznunk kell, ugyanilyen fontos, hogy szeressük és tiszteljük magunkat. Ez nem ellentmondás.
Gondolj arra, amikor egy kisgyereket látsz, aki éppen dührohamot kap. Tudod, hogy a gyermek önzően cselekszik, de azt is tudod, hogy a gyermek szíve tiszta.
Így kell látnunk magunkat is. Lelkünk mélyén a Teremtő tökéletes szikrája van, de néha mégis, olyan módon cselekszünk, ami nincs összhangban a Teremtővel. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé tiszták vagy mások vagyunk – ez csak azt jelenti, hogy van egy kis dolgunk!
Nagyon kemény munkával jár, hogy eljussunk egy olyan szintre, ahol feltétel nélkül szerethetünk másokat.
Ez egy olyan erős koncepció, hogy még akkor is, ha tudjuk, hogy dolgoznunk kell rajta, nap mint nap megfeledkezünk róla!
Ez egy életre szóló elkötelezettség önmagunk és a világ jobbá tétele iránt, ami elvezet minket egy olyan szintre, ahol már feltétel nélkül szerethetjük egymást.
És ez az, ami valóban Fényt és gyógyulást hoz a világba.