Te merre tartasz?
Vizsgáld meg a Teremtés könyvének első gejezetét, és egy csodálatos igazságot fogsz felfedezni. Isten hat nap alatt elválasztotta a világosságot a sötétségtől, az eget a földtől, a szárazföldet a tengerektől. A növényvilág és mindenféle úszó, repülő és csúszó mászó lény létrejött. Isten azonban csak a hatodik napon hírdette ki, hogy Ádám Isten képére és hasonlatosságára lesz teremtve.
Ez a mese azt sugallja, hogy Isten még mielőtt mi, emberek létrejöttünk volna, ismer minket, és nevünkön szólít. Mégis ahogy életünk kibontakozik, megfeledkezünk valódi önmagunkról, és egyre süketebbek vagyunk erre az isteni hívásra. Folyamatosan fejlődünk, csecsemőkorunktól a gyermekkoron, a serdülőkoron áta felnőtt korunkig és stratégiákat dolgozunk ki az élet útján való eligazodáshoz. Ezt több, kevesebb sikerrel tesszük.
Ezek a válaszok és szokások válnak a megszerzett személyiségünk, az arcunk jellemzőivé, ami bemutatjuk a világnak, sőt önmagunknak is, hogy, hogyan reagálunk az élethelyzetekre.
Az idő múlásával azonban elkezdhetjük kényelmetlenűl érezni magunkat a megszokott szerepeinkben, azokra a színte forgatókönyv szerinti módokra, ahogyan másokra reagálunk.
Miért vesznek elő mindíg engem? Más is tett vagy mondott valami sértőt? Van valami oka, hogy mindenki hozzám hozza a baját? Mindenki igényét kielégítem, de a sajátomat mégsem tudom felismerni sem.
Disszonancia érzése alakulhat ki a keresett személyiségünk és az „igazi én” között, ami úgy érzi csapdába esett és arra vágyik, hogy szabad legyen.
Lehet, hogy megpróbálunk cselekedni, de nem tudjuk hol kezdjük.
Miután megszoktuk a megszerzett létmódunkat, nem kockáztathatjuk meg azzal, hogy másképpen cselekszünk, nehogy elveszítsük annak kényelmét, amit már olyan jól ismerünk.
A Genesisben Isten Ayenka néven szólította Ádámot: „Hol vagy?”- Vajon Ádámhoz hasonlóan nem bújunk-e el az isteni hívás elöl, és nem takarjuk-e el valódi énünket racionalizálásaink és megszokásaink „fügelevelével” válaszul?
Tévedés ne essék, valójában a megszerzett személyiségünk egyáltalán nem rossz. Velünk született temparetumunkból, felfogásunkból tapasztalatainkból táplálkozva, lehetőségünk van arra, hogy más emberekkel és környezettel kapcsolatba léphessünk, és megbírkózzunk azokkal a sérelmekkel amit a világban való élet okoz nekünk. Miközben pajzsként és ütközőkként működnek, ezek a szerzett személyiségjegyek , az igazsághoz vezető utunk kiindulópontjai is lehetnek -ha felismerjük őket.
Ahogyan a 29. zsoltár hirdeti: ” Az Úr szava erősen szól”. Izrael bölcsei ezt úgy értelmezték, hogy Isten hangja nem egyöntetűen,hív meg minket.
Ehelyett, Isten egyénileg hív meg hozzá a saját erőink és jellemeink szerint
A legenda azt mondja, hogy Isten kinyilatkoztatását a Sínai hegyen 600 000 különböző csatornán keresztűl közvetítették, minden jelenlévő számára külön. Ezért, ha Isten személyes üzenetét keressük, amely csak nekünk szól, kezdjük a munkát önmagunk megismerésével.
Belső Univerzumunk párhuzamos térképei- Hogyan különböztethetjük meg ezeket a megszerzett személyiségjegyeket és az alatta rejtőző lényleges ént?
A Kabbala szerint minden lélek forrása az isteni személyiség más-más aspektusában gyökerezik. Ennek az isteni személyiségnek a konfigurációját és tíz jellemzőjét (szefirot) Adam Kadmonnak ( az Ősember) vagy Ezt Chaimnak ( az Élet fájának) nevezik. Az esszenciális én keresése a személyiség leple alatt valószínűleg abban rejlik, hogy minden lélek gyökerét visszavezethetjük a kiindulási pontig, a Forrásig. Ebben a küldetésben segítségünkre lehet az Enneagram.
Az Enneagram egy kilencágú csillag. Az eredete, maga a diagram némileg rejtélyes. Egyesek eredetét a középkori iszlám misztikusok egy ma is létező szektájának tulajdonítják, amelyet a „Szufik” néven ismernek.
Mások az ókori görög filozófusok munkásságára, vagy még messzebbre egy mezopotámiai bölcsesség iskolára vezetik vissza, az időszámításunk előtti harmadik évezred végén Sarmoun Testvériségre. (
Az Életfájához hasonlóan az Enneagramról is úgy tartják, hogy nem csak a végső valóság szerkezetét ábrázolja, hanem a személyiség különböző alapvető aspektusait is.
Az Enneagram kilenc pontja, kilenc különböző emberi személyiségtípust képvisel. Mindannyian túlnyomórészt megnyílvánúlnak saját típusunk vonásaiban normál körűlmények között.
Az Enneagramot egy kör veszi körűl, amely összeköti a kilenc pontot, jelezve, hogy mindegyik típus megoszthat tulajdonságokat a mellette lévő két ponttal, ezeket nevezzük „Szárnyaknak”
A diagram pontjait belülről vonalak kötik össze, amelyeknek mintázata azt jelzi, hogy hogyan halad egy másik típus bizonyos jellemzőinek átvétele felé, amikor például túl sok stressz t tapasztalunk, és egy másik típus tulajdonságainak átvétele felé amikor kényelmesen és biztonságban érezzük magunkat.
Az Ezt Chaim ( Életfa) és az Enneagram számos közös történelmi forrásból merít, és több ponton is megegyezik.
Talán a legmélyebb közös állításuk az, hogy a legmagasabb erényeink és a legaggasztóbb bűneinkvalójában ugyanabban a forrásban gyökereznek.
A kabbalisták a gonosz tartományát Sitra Achra-ként írták le, ami szószerint az Életfájának a „másik oldala”. Az Enneagram tanítás bemutatja, hogy az adakozó személy hogyan használhatja fel a nagylelkűséget mások manipulálására, vagy hogyan a perfekcionisták a helyességre való törekvést saját felsőbbrendűségük tanúságaként.
A zsidó hagyomány szerint Isten nem egy hajlamra, hanem kettőre formálta az embert: A Yester Ha Tov-al ( önzetlen hajlamunk), és a Yetser Ha Ra-val( öncélú, sőt káros hajlamunk). Ezért csak a felismerés és a teremtésünk mid két oldalával való szembenézésünk által kezdhetjük el a megváltás felé vezető utat.
Az Exodusban megtudjuk, hogy Mózes ismét felmászott a Sínai-hegy tetejére az Aranyborjú áldozata és a Tízparancsolat tábláinak összetörését követően. Ott Mozes bőre megkeményedett, ahogy az arca erőt és fényt sugárzott. Utána mindig fátylat viselt, miközben másokkal kommunikált.
Mózes csak Isten előtt vette le a fátylát, és meztelen arca jelent meg teljes keménységében és ragyogásában.
Ahhoz, hogy jól boldoguljunk ebben a világban, szükségszerűen mindannyian elsajátítjuk a személyiség fátylát. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy kölcsönhatásba lépjünk világunkkal, miközben megvédjük belső énünk privát szféráját. Az élet bizonyos szakaszában azonban ez már fullasztóvá válhat.
Ha lerántjuk a fátylat, és felfedjük tulajdonságainkat teljes durvaságukban és ragyogásukban, akkor Mózeshez hasonlóan talán mi is használhatjuk ezt a kinyilatkoztatást az Istennel folytatott beszélgetésünk kiindulópontjaként.
©2024 KabbalaTarot-Kabbala Életfa Enneagram-Kozma Emese