A keresztény kabbala a hagyományos zsidó kabbalisztikus tanításokat integrálja a keresztény teológiába, és ennek egyik legfontosabb szempontja Krisztus központi szerepe az Életfa (Etz Chaim) Szefirotikus rendszerében.
Az Életfa és Krisztus központi helye
A keresztény kabbalisták úgy tekintenek Krisztusra, mint az Életfa kulcselemére, aki összekapcsolja az isteni és emberi szférát. A zsidó kabbalában az Életfa tíz szefirája az isteni emanációkat és az univerzum struktúráját jeleníti meg, de a keresztény interpretációban ezek Krisztus különböző aspektusait és szerepeit tükrözik.
Krisztus központi helye az Életfán különböző módokon értelmezhető:
- Tiferet (Szépség, Harmónia) mint Krisztus szférája:
A hagyományos kabbalában Tiferet az isteni irgalmat és szépséget képviseli, valamint az egyensúlyt Chesed (Kedvesség, Irgalom) és Gevurah (Szigor, Igazság) között.
A keresztény kabbalisták szerint ez tökéletesen megfelel Krisztus szerepének, hiszen ő a közvetítő az isteni kegyelem és igazság között, az Atya tökéletes képmása a földi világban. A keresztre feszítés aktusa is a Tiferet szférájához kapcsolható, mivel az áldozat és a megváltás helye.
- Yesod (Alap) mint Krisztus misztikus teste:
Yesod az isteni közvetítő szefira, amely az isteni energiákat Malkhuth (Királyság, Földi Világ) felé vezeti.
A keresztény kabbalisták ezt Krisztus szerepével azonosítják, aki a menny és a föld között áll, az „ég és föld közötti egyetlen közvetítő”.
Krisztus misztikus teste az Eucharisztia szentségén keresztül is látható meg, amely szintén a spirituális erők átadásának jelképe.
- Keter (Korona) és Krisztus isteni természete:
A kabbalisztikus tanítások szerint Keter az isteni akarat és az első emanáció szintje.
A keresztény kabbalában ezt a szférát Krisztus preegzisztens logosz természetével Istennel azonosítják: ő az Ige, amely kezdettől fogva volt.
Krisztus kereszthalála után a mennyei dicsőségbe való visszatérése is Keterhez köthető, amely az isteni tudat teljességét jelképezi.
Az Életfa mint a keresztény üdvösség térképe
A keresztény kabbalisták az Életfát egyfajta üdvösségtörténeti térképként is értelmezik, amely Krisztus keresztútját és megváltói munkáját tükrözi:
Chesed (Kegyelem) – Isten szeretete, amely megnyilvánul Krisztus földre érkezésében.
Gevurah (Szigor) – Isten igazságossága, amely Krisztus szenvedésében és a bűn feletti ítéletben meglátja.
Tiferet (Harmónia, Szépség) – Krisztus áldozata, amely egyesíti az irgalmat és az igazságot.
Yesod (Alap) – Krisztus teste és tanítása, amely hidat képez az isteni és emberi világ között.
Malkhuth (Királyság) – Krisztus földi egyháza és az eljövendő Királyság beteljesedése.
Az Életfa és a kereszt szimbolikája
A keresztény kabbalisták az Életfát gyakran a kereszttel is párhuzamba állítják:
Az Életfa függőleges tengelye (Keter-Tiferet-Yesod-Malkhuth) a mennyei és földi szférák közötti jelképezi – Krisztus maga az „élő Út” az Atyához.
A vízszintes tengely (Chesed-Tiferet-Gevurah) a szeretet és az igazság egyensúlyát mutatja – Krisztus egyszerre könyörületes és igazságos bíró.
Az Életfa szefirái az emberi lélek megtisztulásának különböző fokozatait is reprezentálják, amely Krisztus követése által válik teljessé.
Összegzés
A keresztény kabbala Krisztust az Életfa középpontjába helyezi, mint az isteni bölcsesség és megváltás legfőbb kinyilatkoztatását. Tiferetben Krisztus megváltói munkáját látják, Yesodban közvetítő szerepét, Keterben pedig isteni természetét. Az Életfa szefirotikusl rendszere így nemcsak a világ teremtési rendjét, hanem az üdvösség misztikus útját is feltárja, amely Krisztuson keresztül vezet Istenhez.